Év végi utolsó megmérettetés.

A Wald4tel Rallye után csapatunk ismét a megszokott felállásban vágott neki a Mikulás Rallye-nak, visszakerültem a bal 1-be és Hege is elfoglalhatta újra a navigátori ülést.
Tehát a versenyautóban a megszokott rend visszaállt, legalább is számomra megszokott, mert ahogy észrevettem jó pár ismerősnek, barátnak, szurkolónak furcsa volt az új designes.
Mármint az, hogy nem sárga-kék színekben jelentünk meg. Először nem is nagyon értették, hogy mi is történt. Csak lapozgatták a Vmax-ban megjelenő beszámolót, nézegették az autót, és végül megkérdezték, hogy akkor most mi a helyzet.
Nos akkor leírom, mi a helyzet...
Kezdjük a kezdetektől. 1998-ban kezdtünk el versenyezni Rally-Túrában egy A csoportos Trabival, amit abban az évben vettünk. Ettől az autótól 2001 év végén megváltunk, és belekezdtünk egy új autó építésébe. 2002-es évi első RTE futamon Kanyó Petiék indultak sárga-kék színekben, mivel ők vették meg a 98-tól 2001-ig használt autómat, és idő hiányában nem volt idejük az új, saját design kialakítására.
A második futamra elkészült az új autónk, a sárga-kék dekorációtól viszont nem akartunk megválni. Tehát a 2002-es RTE bajnokságban új autóval, de a régi megszokott színekben indultunk.
A bajnokság végeztével lehetőségünk nyílt arra, hogy elinduljunk Ausztriában a Waldviertel Rallye-n. Ezen a versenyen viszont sok változás történt csapatunkban, de csak ezen verseny erejéig. A volánhoz Hámor Iván barátom ült, Én beültem a navigátori ülésbe.
Az autó új ruhába öltözött, kiszolgálandó támogatóinkat, akik lehetővé tették, hogy elindulhassunk ezen a versenyen.
El is érkeztünk a 2002-es Mikulás Rallye-hoz.
Úgy gondoltuk, hogy támogatóink megérdemlik, hogy itthon is bemutassuk őket, így marad a Wald4tel Rally-ra kialakított design, valamint azok a támogatók is felkerültek, akik lehetővé tették, hogy az RTE bajnokságban rész vehessünk.
Itt szeretném megköszönni a segítséget, a támogatást, mindenkinek aki bármilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy ebben az évben is jó pár versenyen rajthoz tudjunk állni.
Itt tartunk most, és hogy mit hoz a jövő...? Majd kiderül.

Milyen is volt belülről a Mikulás Rallye.
Szombaton az átvételek után, pályabejárásra mentünk, ahol finoman fogalmazva elkeseredtünk. A pályák inkább off-road pályának nézet ki, mint rallye pályának. Esti park-ferme beálláskor azt az infót hallottuk, hogy holnapra rendbe teszik a pályákat. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy ténylegesen is javulni fog a pálya minősége.
Szerencsére tévedtem! Tényleg hatalmas változás történt a pályákon, most már egy-két rövid szakasz kivételével, igazi versenypályán autózhattunk.
Csak, hogy ne legyen minden tökéletes Ez az óriási minőségi javulás azt eredményezte, hogy a szombaton feldiktált itinert nem tudtuk tökéletesen használni, mivel azt az akkori viszonyokra írtuk. A rajt után már az első kanyarokban kiderült, hogy sokkal tempósabban lehet autózni, mint ahogy arra számítottunk.

Első gyors: Kislőtér
Általában nem szoktunk erősen kezdeni. A minőség javulásnak nagyon örültünk, és próbáltunk úgy autózni, hogy lehetőleg mindenki jól érezze magát.
Gyors végén úgy éreztem, ez sikerült. Mi legalább is jól éreztük magunkat az autóban. Szerintem volt jó pár kanyar, bukkanó, ahol sikerült látványosan autózni.
A stopban egy pillantást vettünk az eredménytáblára. 3 mp hátránnyal második időt értünk el kategóriánkban. Legalább is mi ezt könyveltük el magunknak. Csak később a célban derült ki, hogy a 3 mp nem hátrány, hanem előny volt, ugyanis elnéztem a vetélytársak idejét.

Második gyors: Királyszentistván
Ismét próbáltunk látványosan autózni. Nem sikerült maradéktalanul. A széles aszfalt végén a J4 nem sikerült valami jól, "viszont lassú volt :-)". Utána azonban a csiki-csuki (B4-J4-B4-J4) elég munkás volt. Kis szerencsével ugyan, de kiadta. Tehát jókedvünk határtalan volt.
A stopban ismét hátrányt könyveltünk el, méghozzá 5 mp-t. Ez már tényleges hátrány volt. Így összesítettben is hátrányba kerültünk 2 mp-el, sőt a mi adataink szerint 8 mp-el, ami azért a Trabi kategóriában elég sok szokott lenni, figyelembe véve az idei szoros küzdelmeket.

Harmadik gyors: Kislőtér
A lecke fel volt adva. Igaz, hogy a verseny előtt csak egy jóízű autózás volt a cél, de hát mégis csak versenyen vagyunk és elsőként befutni a célba mindig nagy élmény.
A feladat nem kevesebb, mint ledolgozni a hátrányt és esetleg egy kis előnyt szerezni.
Mindet feltettünk egy lapra, azaz egy körre. Úgy gondoltuk itt az idő. Nyomtuk, ahogy csak bírtuk. Utolértünk két műszaki hibás autót, egyik autó sem tartott fel bennünket, időben észrevettek és sportszerűen elengedtek. Köszi fiúk!
A gyors végére az előttünk rajtoló autót is utolértük, igaz ők nem vettek észre minket időben, de szerencsére már olyan közel volt a cél, hogy nem vesztettünk időt emiatt.
Nagy élmény volt a másik lökhárítóján autózni, csak abban reménykedtem, mivel nagyon látványosan autózott a srác, hogy ne forduljon keresztbe előttem, mert akkor nem biztos, hogy ki tudom kerülni. Szép volt Feri! :-)
Stopban éreztem, hogy rendesen kiautóztam magam, és hogy nem lehet ez rossz idő.
Nem is lett az! Büszke is vagyok az elért eredményre, hiszen 25 mp-el voltam gyorsabb az előző köri időnkhöz képes. És ami még ennél is nagyobb eredmény, hogy kategóriánkban másodikként beérkező párosokat - ketten is azonos időt mentek - 40 mp-vel vertük. Ezáltal előnyünk több mint fél percre nőt és már csak egy rövid gyors volt hátra.
Mondanom se kell, madarat lehetet volna velem fogatni.

Negyedik gyors: Királyszentistván
A verseny egészében az egyetlen negatívum.
Etapként teljesítettük a szakaszt. Azzal az egyszerű kifogással, hogy besötétedett és nem tudják leolvasni a rajtszámunkat. Mindez azért esett nagyon rosszul, mert a Stopban amikor meg mertük kérdezni miért volt etap, egy "kedves" hölgy felháborodva közölte: "Hogy-hogy miért? Hát nem tudjuk leolvasni a rajtszámotokat!" - mintha mi lettünk volna a hibásak, hogy besötétedett. Természetesen megértettem indoklását, hiszen ilyenkor télen nagyon furcsa, hogy már 16:00-kor elkezd sötétedni, és persze éjszakai gyorsot sem rendeztek még a Rallye-ban soha. Na erről ennyit.

Irány a cél. Több mint fél perces előnnyel megszereztük az A4 kategória első helyezettjének járó Mikulás Kupát.

Igazi jó versenyen vettünk részt és nem is kívánhatnánk ennél jobb befejezést.
Így lett teljes az év.

Köszönjük a támogatás, biztatást, szponzorainknak, barátainknak, családunknak, valamit nem utolsó sorban a szervizcsapatunknak, akik nélkül nem érhettük volna el ezt az eredményt.
Itt kell megemlítsem, hogy egész évben mellettünk álló segítőink - Hofi és Barni - egyéb elfoglaltságai miatt nem tudtak elkísérni minket erre a futamra, de szerencsére egyesületbeli kategóriatársaink - Forintos Norbi és Ipolyi László - segítségünkre siettek, és tökéletes munkát végeztek. Köszi fiúk!

Folytatás jövőre!

Lőkös Attila
www.rallyalbum.hu

Támogatóink:

Maxi Full Color Bt.