Ismét pont nélkül.
Sajnos a gyöngyösi kudarcot nem hogy feledtetni nem tudtuk, hanem meg is ismételtük.
Pedig a hazai versenyünket bizakodóan vártuk, szerettünk volna pontokat gyűjteni és a "szakvezetőség" is ezt várta. / Igaz Iwi? :-) /
Ez most sem sikerült, mivel a kategória 7. helyezettje már nem kap pontot.

Mi is történt tulajdonképpen?
Az előző futam nem túl meggyőző eredménye után, első feladatunk az volt, hogy felderítsük mitől gyengült el a motorunk. Darabokra szedtük a motort, de igazából semmi olyan hibát nem találtunk, ami miatt ez az elgyengülés indokolt lett volna. Hengerekkel, dugattyúkkal minden rendben volt ezért arra gondoltunk, hogy a vezérlésben lehet a hiba. Kicseréltük a forgattyúházat és új vezérlőtárcsák kerültek bele.
Mint ahogy az lenni szokott az autó megint csak péntek estére készült el.
Ezen szeretnék változtatni először amennyiben ez lehetséges. Mert valószínűleg itt követtük el a legnagyobb hibát, hogy nem volt alkalmunk rendesen kipróbálni az autót és így csak edzésen és versenyen jöttek elő a hibák.
Péntek esti próbaúton az autó kiválóan muzsikált, ezért nem aggódtam a hétvége miatt.

Szombati edzés:
Elindultunk a Strázsa-hegyre. Út közben az üzemanyag ellátással volt némi problémánk.
Első körben itiner írás, majd utána igyekeztünk megoldani az üzemanyag ellátási problémát. Nem ment könnyen és az idő is sürgetett, mert kezdődtek az átvételek (adminisztratív és technikai). Technikai átvétel után nem jutottunk messzire. Kinyomtam a kuplungot, abban reccsent valami és onnantól kezdve már nem emelt ki a szerkezet.
Mivel Esztergomtól 20 km-re lakom ezért haza vontattuk az autót, hogy otthon kényelmesebb körülmények között javítsuk ki a hibát.
Hofi barátom nekiállt kivenni a motort, addig mi utcai autóval elmentünk felírni a Lábatlan-Bajna gyorsasági szakaszt és kértünk engedélyt késői parc-ferme beállásra.
Pálya bejárás után haza mentünk, hogy összerakjuk a versenyautót. Szerencsére a kuplung problémát könnyen meg lehetett oldani mivel csak a kinyomó csapágy tört el. Ezt kicseréltük és a motort már tehettük is vissza a helyére.
Közben lassacskán eljött az este, jó pár fokkal hidegebb lett és a farc-fermébe menet az autó ismét remekül szólt.

Összegezve a szombati napot: egy edzés kör a Strázsa hegyen versenyautóval, három kör a Lábatlan-Bajnai gyorson utcai autóval, közte, utána némi szerelés.

Másnap reggel 8:40-kor rajtoltunk.
Első gyors: Strázsa-hegy
Közel sem tudtam olyan tempóban autózni ezen a pályán, mint azt máskor tettük, például Sprint Kupa alkalmával. Hogy ez a motor teljesítménye vagy a pálya laza talajának volt köszönhető nem igazán tudom. Ráadásul még Én is hibáztam párszor, meglehetősen pontatlanul vezettem, sokszor kisodródtunk a laza homokos részekre.
Második gyors: Lábatlan-Bajna
Meglehetősen gyors pálya. Itt aztán igazán kijöttek az erő különbségek. Megpróbáltunk minél kevesebb lendületet veszíteni a kanyarokban, egy-két kanyar kivételével sikerült is.
A lassítókkal viszont ismét gondjaim voltak. Nem ütöttünk el egyet sem, de nagyon hosszú féktávokat vettem, így jó néhány másodpercre nőt a hátrányunk.
Harmadik gyors: Strázsa-hegy
Rajt után úgy 300 métert mentünk, amikor megállt az autó.
Felnyitottam a motor teret és kiderült, hogy a karburátor kirázódott a szívócsonkból.
Visszatettük és már indultunk is, de közben már a következő versenyzőpáros elhaladt mellettünk, így kb másfél perces hátrányban voltunk.
Visszaültünk a kocsiba és innentől kezdődött el az igazi gyors számunkra. Lehet csak a nagy izgalom miatt, de úgy éreztük, hogy nagyon nagyot mentünk, de hát igazából hiába, mert bő másfél perccel töltöttünk több időt a gyorson mint a többiek.
Gyakorlatilag elveszet minden esélyünk arra, hogy dobogón végezhessünk.
Negyedik gyors: Lábatlan-Bajna
Próbáltunk gyorsulni, de hiába is volt a nagy igyekezett, mert az előző köridőnkön sem tudtunk javítani, nem hogy a többieken hoztunk volna valamit. Itt már nagyon érződött a teljesítményvesztés, ami valószínűleg összefüggésben lehet a hőmérséklet növekedésével.
Ennek okára kellene rájöjjünk, valószínűleg akkor fog megoldódni ez a technikai gyengélkedés.
Ötödik gyors: Strázsa-hegy
Az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki a szakasznak. Csak arra figyeltünk, hogy most már ne üssük szét az autót, és legalább célba érjünk.
Volt egy-két látványos megmozdulásunk, mert ha már eredmény centrikusan nem tudtunk autózni, akkor legalább élvezzük a versenyzést.
Hatodik gyors: Lábatlan-Bajna
Célunk már csak a szakasz teljesítése és a lehetőségekhez képest egy élvezetes, helyenként esetleg látványos autózás volt. Részben sikerült is.
Végigértünk, és ha pontot nem is szereztünk, de legalább célba értünk.

Köszönet a biztatásért és a támogatásért!
Külön köszönet a versenyzőtársaknak, hogy a problémáink ellenére is élvezetes versenyen vehettünk részt. Remélem ez a mostani létszám és hangulat továbbra is megmarad kategóriánkban.

Foto: AmTi

www.rallyalbum.hu

Támogatóink: