Hosszú szünet után végre ismét sikerült egy jó kis versenyen részt venni.
Minden jó, ha a vége jó, mondom így utólag... Hogy miért is írom ezt? Lássuk: a verseny előtti kedden az eddigi navigátorom Szolnoki Krisztián bejelentette, hogy nem tud eljönni a versenyre, az okot most itt nem részletezném.
Tehát a verseny előtt 4 nappal navigátor nélkül maradtam. Elkezdtem navigátort keresni. Sajnos licences navigátort nem találtam. Megkértem Hege (Hegedűs Csaba) barátomat, hogy segítsen ki és üljön be a versenyre, a jobb oldalra. Az idő rövidsége miatt gyorsan kellett cselekedni, hogy a licence igényléshez minden meglegyen. Miután a sportorvosi engedélyt megszerzésére már nem volt idő, így a rendezőséggel egyeztetve előfutó vagy záró autóként lett volna lehetőségünk indulni a versenyen. Csütörtök este sajnos Hege is kénytelen volt visszamondani a hétvégi részvételt.
Ezek után megkértem Szaby-t (Szolnoki Szabolcs), aki az eddigi versenyeken szerelőként tevékenykedet csapatunkban, hogy nem ülne-e be az autóba. Ő elvállalta a feladatott, így a versenyen 2-es és 3-as pozíciót töltött be, mivel nemcsak navigált, de szerelt is. Szerencsére ezen a versenyen minden simán ment. De erről később...

Még mindig a verseny előtti hét: a versenyautó még nem készült el, mivel a vizsgaidőszak (Budapesti Műszaki Egyetem :-) miatt nem foglalkoztam ezzel a problémával. Tehát navigátorkeresés közben, az autót is fel kellett készíteni a versenyre. Mint a versenyen kiderült sikerült végre ismét úgy felkészíteni az autót, hogy a verseny végén is ugyanúgy "szólt", mint a verseny előtt. Köszönet érte Erdei Zsoltinak!
Szóval péntekre az autó is elkészült és navigátorom is volt.

Irány Szombathely.
A szombati adminisztratív átvételen megtudtuk, hogy záró autóként indulhatunk.
A pályabejárás során egész nap esett az eső, így az egyetlen problémát az jelentette, hogy az ablaktörlő mechanika szétesett, de ezt is sikeresen orvosoltuk. Ezen a versenyen szerencsére ez volt az egyetlen komolyabb ténykedésünk a szervizelést illetően. Amúgy a versenyen csak kerekeket cseréltünk, mivel murvás és aszfaltos pályák váltogatták egymást, valamint a tankolással foglalkoztunk.

De menjünk csak sorjában:
Első gyorsasági szakasz nagyon csúszós murva volt, ebből adódóan kilincsel előre mentünk majd minden kanyarban, de nagyon élveztük. Azt hiszem a nézők sem panaszkodhattak :-) A sok keresztben autózás mellett még a tempó is jónak bizonyult, mivel a kategóriatársak (A4) idejét figyelembe véve, a második időt értük (volna) el. A gyorsasági végén az utolsó előtti kanyarban "sikerült" a váltókart kitépnem a helyéről, így az autó harmadikban maradt, de szerencsére ez már nem okozott nagy hátrányt. A gyorsasági szakaszt követő etapon csak vissza kellett akasztani a helyére és már mehettünk is tovább.
Második gyorsasági: tempós aszfalt. Ezen a pályán nekünk a lassítók jelentették a legnagyobb problémát. Megtalálni a legideálisabb féktávot és az ideális sebességet. Ez nem mindig jött össze :-) Egy sima jobbos kanyar után egy híd előtti lassítóval nehezen birkóztunk meg, kicsit nagy volt a tempó és nem tudtunk befordulni a lassítóba. Egy gumi, ahogy rámentünk a kocsi alá szorult és egy ideig cipeltük magunkkal (elnézést a pályabírótól!). Ezután a többi lassítót sikeresen abszolváltuk, bár Szabolcs szerint egy kicsit hamar fékeztem a lassítók előtt.
Harmadik gyors: ismét a murvás pálya. A pálya nem nagyon száradt a nap folyamán, sőt még az eső is elkezdet egy kicsit esni. Szerettük volna 5 percen belül teljesíteni ezt a szakaszt, de akárhogy igyekeztünk megint be kellett érni az 5:00-ás idővel, ami hajszálra megegyezett az első gyors idejével.
Negyedik gyorsasági: vissza az aszfaltra. Azt a bizonyos ominózus lassítót ismét nem sikerült tökéletesen teljesíteni. Most teljesen telibe találtuk, és leromboltuk (megintcsak elnézést!). Az autónak csak az index burája sínylette meg a dolgot, komolybb probléma nem történt. Az időnkön viszont sikerült javítani, már ez is fejlődésnek számított.
Ötödik gyors: utoljára a murvás pálya. Ez volt az utolsó lehetőségünk, hogy javítsunk és menjünk egy jobb időt, mint az előző körökben. De akárhogy is igyekeztünk, megint be kellet érjük az 5:00-ás idővel. Ezen már mi is nagyon elcsodálkoztunk. Háromszor egymás után 5:00-át menni! Úgy látszik ezen a hétvégén ezen a pályán mi erre az időre voltunk kalibrálva :-)
Hatodik, utolsó gyors: aszfalt. Arra a bizonyos lassítóra most nagyon koncentráltam és sikerült is sikeresen abszolválni. Az öröm kicsit korai volt mert a következő lassítóba megint nagyon sokkal érkeztünk és a fékezést követően, a lassítót ugyan nem bontottuk le, de a gumikat nem a kijelölt oldalon kerültük ki, azaz elszáguldottunk félig az árokban a lassító mellett. Ez a malőr nem volt szándékos (ha egyszer sok volt!) de így alakult.

Szóval ezen a versenyen nagyon jól éreztük magunkat, már rég volt ilyen gondtalan hétvégénk. Csak azt az egyet sajnáltuk, hogy - záró autóként - az értékelésben nem vehettünk részt.

Lőkös Attila /Atyó/

Itt vannak a különböző gyorsokon elért időink:

Gy1, Gy3, Gy5: Nárai murvás gyorsasági szakasz
Gy2, Gy4, Gy6: Bucsu, aszfaltos gyorsasági szakasz

Támogatóink:

Royal Söröző