Az elmúlt évadról mesél :

Az 1999-es év ismét navigátorváltással kezdődött, mivel egyéb elfoglaltságai miatt kiszállt a jobb oldali ülésből, a csapatban Ő a weboldalt viszi tovább tovább (amit Ön most olvas :-). Tehát az új navigátor, régi barátom Szolnoki Krisztián, aki megismertette velem sok-sok évvel ezelőtt a rally-t.

Ez az év felemásra sikerült, nem egészen úgy, mint ahogy azt egy évvel ezelőtt elterveztük. Az RTE versenynaptár elkészülése hónapokkal eltolódott, már javában zajlottak a különböző amatőr versenyek, amikor elkezdődött az idei Rally Túra versenysorozat. Ezért az évet a Petro Canada Sprint Kupán való részvétellel kezdtük már csak azért is, mert ez nekünk hazai pálya volt. Az első versenyen kuplung, majd váltó probléma adódott, amelyek miatt feladni kényszerültünk a versenyt. Következett a második Sprint Kupa verseny, itt már valamivel jobb volt az autó, befejeztük a versenyt, de csak az ötödik helyen. A harmadik Kupa versenyen Szolnoki Szabolcs ült be mellém (Krisztián unokatestvére), aki ez alkalommal nemcsak a szervízelést végezte, hanem kivételesen a jobb oldali ülésből diktálta az iramot. Célba értünk a harmadik helyen, ami tulajdonképpen nem egy rossz eredmény, de mi azért egy kicsit elégedetlenek voltunk mert az első két gyors után még a második helyen álltunk, csak egy kanyarban kinyílt ajtót követő káosz" okozta pörgés hatására a harmadik helyre csúsztunk vissza. (Megpróbáltam becsukni az ajtót :-)

A negyedik versenyen ismét Krisztián foglalta el az Őt megillető helyet az autóban. Ezen a versenyen minden simán ment, vagy legalábbis úgy tűnik, mert végre sikerült megnyerni kategóriánkat és még az abszolút tízbe is belefértünk. Ezután felújítás alá került az autó motorja. Az új motor nagyon jól sikerült, sokkal erősebb lett. Ezt misem bizonyítja jobban, minthogy megnyertük az ötödik fordulót is.

Ezután következett számunkra az idei első és utolsó Rally Túra futama a Hévízgyörki verseny. Egy jó kis munkás edzés után, elindult másnap a verseny. Az első gyorson a 21 kategóriatárs között a hatodik helyen álltunk. A második gyors szörnyű: a rajtot követően leállt az egyik henger, és egy hengerrel végigmenni nem volt egy nagy élmény. Sok-sok másodperc hátrány. A harmadik megint jól sikerült, az első időnkhöz képest jelentős javulás tapasztalható, motornál minden rendben, nincs gyertyabeköpés sem, minden oké. Következett a negyedik gyors. A rajtot követően az autó jól viselkedett megvolt benne a megfelelő teljesítmény, így utólag nézve, talán túl sok is. Amikor egy olyan részre értünk, ahol az aszfaltról földre megyünk felfelé kb.50 centis szintkülönbséggel, és ahol mindenkinek leért a kartervédő - hát nekünk is - egy nagy csattanás után a váltókar, mint egy habverő kezdett járni a kezemben és a kocsi elejéből iszonyatos csattogás hallatszott! Megálltunk megnézni mekkora a baj - hát elég nagy: benéztünk az autó alá, nincs meg kartervédő. Pár néző jött közelebb, hozták magukkal a kartervédőnket, amin csak az látszott hogy valami teljesen átütötte és hogy rajta volt a bölcsőnk alja is. Ekkor már tudtam hogy nekünk megint befejeződött a verseny, mivel a motort és a váltót nem fogta a féltengelyeken és egy hátsó gumibakon kívül semmi... Ezután a gyorsot veszélyesnek minősítették és kivették a versenyből, de ez már rajtunk nem segített

Az autó hamar elkészült a következő versenyre, az utolsó Sprint Kupára. Ebben a sorozatban összesítésben a második helyen álltunk. Nagy csata volt kilátásban, de az "Autó" nem így gondolta. Az első gyorson a gyújtásról szakadt le a vezeték, így lett négy perces hátrányunk. Ezek után már "mindenmindegy alapon" - gondoltuk - megyünk legalább egy jó időt a maradék két körben, de ismét csak kudarc: most a váltó gondolta úgy, hogy nem akarja a kettes sebességi fokozatott bevenni, ezért kiálltunk. Az eddig szerzett pontok még így is, hogy a végén nem értünk célba, elégnek bizonyult az összetett második hely megőrzésére. A versenyt követő felkészítésen a motort megbontva kiderült, hogy a gyűrű eltört, amit versenyen azért nem vettünk észre, mert nem tudtunk úgy menni, hogy a sok probléma közepette kiderüljön ez a hiba is.

Gondoltuk ilyen befejezés nem az igazi, ezért elindulunk Mikulás Rally-n Veszprémben is. Az autóba ismét új henger, dugó, gyűrű került. A pályafelírást követően, az új gyűrű még az edzés alatt eltört. Ismét kudarc. Csúf befejezés helyet még csúfabb.

Az év vége fele kicsit ránk járt a rúd, de azért nem vagyunk mi olyan szerencsétlenek :-), év közben voltak jóleső sikerek is, igaz amatőr versenyeken. Jövőre újult erővel, ismét ott leszünk a versenyeken!

Addig is sikerekben gazdag Új Esztendők kívánok a RallyAlbum minden olvasójának:

Lőkös Attila (Atyó)
www.rallyalbum.hu

Támogatóink:

Royal Söröző